megígértem...

...küldöm a képet:

Jön... Asterix (Astérix et Obélix: Au Service de Sa Majesté -előzetes)

rohan az idő, már tizenegy hónapja... 
Astérix et Obélix: Au Service de Sa Majesté.  Végre itt a film előzetese...és... igaz méltánytalanul háttérbe szorítva, (így kezdjen az ember a franciákkal.)
...de a figyelmes szakértő szemnek,  egy valódi igazgyöngy  is "megvillantja" magát az előzetes néhány képkockája közé csomagolva.

"rám nézett és gyorsan elsietett."

a tavasz egyik  legmegbízhatóbb hírnöke a  fürge gyík (lacerta agilis)..."ha  már eléggé fürge és kellően agilis az kikelet beköszöntének biztos jele". (XXI. századi szittya népi megfigyelés - saját gyüjtés.)
...ezt a "függőjátékost" tegnap zavartam meg (ennek a képnek a kedvéért) a kellemes napsütés gondtalan élvezetében. a tekintetéből ítélve nem szeretett meg érte.

(Restancia): Húsvéti Nyuszipogácsa recept 2.

HÚSVÉTI NYUSZIPOGÁCSA

( Hogy a tisztességen hiba ne essék  ezennel megjelölöm a forrást:  a „Küld el a recepted” újság húsvéti különszámából való ahová is Daróczi Anikó berettyóújfalui olvasó küldte be.)

HOZZÁVALÓK:

30 dkg liszt
25 dkg puha vaj
6  evőkanál víz
1  evőkanál  só (én utólag ezt kicsit soknak találtam)
1  evőkanál ecet
8  dkg reszelt sajt

...valamint 
1 tojás a kenéshez és ragasztáshoz.
szezámmag ,nagy szemcsés só színes bors tökmag és feketebors…stb  (a szemek fogak kialakításához.)

ELKÉSZÍTÉS

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk. Szokásos ” vájlingtól elváló” pogácsatésztát dagasztunk.
…aztán fóliába téve egy éjszakányi ideig hűtőben „pihentetjük”

…másnap
a hűtőből kivéve kicsit hagyjuk kiengedni majd vékonyra nyújtjuk.
Nem túl nagy féldecis pálinkás pohárral  vagy azzal egyező pogácsaszaggatóval  kiszurkáljuk… a nyúl pofácskákat gyűszűvel (vagy lakásfelújításból visszamaradt 13 és feles vagy 16 –os villanyszerelő  csővel) egy kicsit a pogácsánál vékonyabbra nyújtott anyagból  alakítjuk ki.  A füleket késsel vagy a pogácsaszaggatóval szabjuk ki…vagy csak egyszerűen „kigyurmázzuk”.
Az alkatrészeket tojással ragasszuk egymásra. A füleknek tanácsos késsel vagy kávéskanállal  a megfelelő helyen lyukat fúrni a fejbe…és így a tojással megkenve csapolni bele a nyúl kobakokba. 
Szemnek fekete vagy színes borsot ajánlanám (utóbbi talán azért jobb mert nem annyira erős mint ez előző…és nem kell „eltávolítani” elfogyasztáskor). Fogaknak én részben két hántolt szotyolát szúrtam be, részben a pogácsa anyagából csináltam kis lapos rudacskákat. ( Az eredeti cikk rója nagy szemcsés sókristályokat használt.) …aztán ki ki még kreatívkodhat lehet hajat egyebet kialakítani…a fülekkel is lehet játszani.  Jó pofa ha a szem alá kis kilapított galacsinokat teszünk…stb…kérdés hogy egyen nyulakat akarunk vagy inkább más-más karaktereket. Magam részéről utóbbival próbálkoztam.  Aztán a kész figurákat óvatosan megkenjük tojássárgájával (én egész tojást használok felesben keverve tejföllel.)

Olajozott lisztezett tepsiben előmelegített sütőben 180 fokon való sütést ajánl a receptíró.  Én szokás szerint a sütőmet felfűtve…a tepsi betételekor legkisebb lángra visszavéve  nagyjából 25 -30 percig sütöttem. Nem tudom hány fokon mert nincs hőmérős gázsütőnk. (De ezt már máskor is mondtam.)

Lezárt dobozban állítólag sokáig tárolható… ehhez nem tudok hozzászólni nálunk gyorsan elfogyott.

------------------------------------------------------------------------

…ma a tavalyi évtől tradicionálisnak számító medvehagymás pogácsát sütöttem. A  tavalyi recept és medvehagyma ismertető itt.
Nagyon finom és egészséges.  Ha látnátok olcsón  valahol a piacon vagy kiránduláskor találtok az erdőben…ne hagyjátok ki!

húsvéti nyuszipogácsák...

...még Nagyszombat délután behajózásra várva...és már bevetésre készen.
majd jövök a receptel is ...addig is jók legyetek! :)

„Április négyről szóljon az ének…”

„Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak” (Balassi)


Április négy dátuma kapcsán   nem a Második Világhábors hazánkat érintő eseményekről akarok szót ejteni hanem egy jóval korábbi dologról,  egy nevezetes párviadalról még az 1848.-49.-es forradalom és szabadságharc idejéből.

Ezt két bátor katona – magyar részről Színi Sebő Alajos alezredes, osztrák oldalról báró Herman Riedesel őrnagy vívták.
Az esemény keretét a Tápióbicskei csata: (1849. április 4.) adta, amely a Dicsőséges Tavaszi Hadjárat egyik fontos győzelme volt. A kortársakra igen nagy hatással lehetett az eset... hogy mást nem mondjak Than Mór jól ismert, itt lejebb látható 1848 témájú festményének központi cselekményeként, Jókai Mór pedig egy mindannyiunk által jó ismert jelenetben „ A kőszívű ember…” nevezetes Palvicz Ottó - Baradlay Richárd párbajaként dolgozta fel. Egyes források szerint utóbbi megmintázásakor részére a huszártiszt egyes életrajzi adatai mellett talán még annak személyiségjegyeit is kölcsönvéve.


Színi Szabó Alajos 1811.-es születésű Győr megyei vagyontalan nemes. 18 éves kezdi katonai pályáját közvitézként. Bejárva a közbülső fokozatokat 1844.- ben az első huszárezred főhadnagya. 1848-ban ezredével együtt áll át forradalom oldalára. (… emlékezetes, hogy az akkori 12 magyar huszárezredből az Itáliában állomásozó kettő kivételével mind ezt tette.)
Részt vesz a Nemzetőrség szervezésében, majd Mészáros Lázár hadügyminiszter szárnysegédje lesz. de de még ősszel harctéri szolgálatra kéri magát...
A nevezetes párbaj idején már alezredes. Klapka György keze alatt.

A régi idők vitézi virtusát idéző összecsapásra a hadművelet  véres forgatagában került sor.
A magyar huszártiszt  tiszteletreméltóan visszafogott és tárgyilagos visszaemlékezése szerint így zajlott: 

„Riedesel bárót már régebbről ismertem. óriási erejű ember volt s híres kardvívó. Mikor kardjával felém intett megvallom végigborzongott a hátam. Meg voltam győződve, hogy agyonvág. De azért, nehogy huszárjaim szemében kisebbséget szenvedjek elfogadtam a kihívást.
- Az első összecsapásnál mindketten sértetlenek maradtunk, de észrevettem a lovam fürgébb és erősebb. 
- A második összecsapásnál lovam szügyével rohantam rá. Több percig viaskodtunk de eredménytelenül.
- Harmadszor is összecsapva mindketten egyszerre támadtunk…és Riedesel báró kettéhasított koponyával holtan bukott le a nyeregből."

A viadalban maga Színi Sebő Alajos is súlyos sebeket kapot…felépülve kitüntetése (III. oszt. kat. érdemjel) és előléptetése mellé ezredesként az első huszárezred megbízott parancsnoka tisztét is elnyeri. 
Végig harcolta a forradalmat. Világos után első fokon halálra ítélik – de ezt kegyelemből 16 évi várbörtönre változtatják.1853 –ban ammesztiával szabadul.
Bősön gazdálkodik saját földjén másrészt uradalmi gazdatisztként.
1882 –ben hunyt el Győrben. Születési helyén Csiliznyáradon temették el. Ha valaki arrajár keresse fel sírját a temetőben!

a legsikerültebb fényképink mindig az el nem fényképezettek, azok amelyek csak agyunk sötét kamrájában hívhatók elő.

ezek közül való a tegnapi összeállításom: 

első blikk: galamb kora reggeli megvilágításnál  (a népfürdő utcában). talán sorozat kép is lehetett volna, ahogy a járdát szegélyező fák összefüggő koronájától kényszerítve, hosszan szembe repült velem.
második blikk: : a radnóti bronzfején támaszkodó helyi biztonsági ember a multinácik kirakodóvásárán, amint kifejezéstelen arccal bámulja a csillogó "semmit (a másét)" káprázatát. 
harmadik blikk: egy igazán szemet gyönyörködtető kompozíció. válogatott hosszú combú lányok  színes harinyákban a vezető mobilgyártó standjánál. hibátlan szépségű pompás testük három féle pozitúrába görnyedve. figyelmük látszólag vektorlisan szerteágazó de lényegét tekintve közös, ahogy a harisnyájukkal egyező színű   buja „okostelefonjaikkal” egyesülnek. 
.
.
.

”a hetedik” blikk: személyesen"Hannibál Antiportasz". gyűrött arccal  reggel futtában vasalt ingben áll  a kékcsillag homlokú táltos falra festett kitárt szárnyai alatt.  csak valamikor délutánra tudatosul benne tény, hogy amint a maga végtelennek tűnő körét rója végül mindig ott,  és újra ott állapodik meg.
nem túl jól sikerült felvétel. hiányos, de ez nem a "gép" hibája .  nincs még szenzor ami vele együtt  „fogni tudná"magához" csupaszított  katekizmusa  kátyúba rekedt alapkérdését:  „ mit (is) keresünk mi  Itt  baszod?”

a Hold-Vénusz-Jupiter szerelmi háromszög újabb fejezete (2012.03.24.)

...azoknak, akik tegnap este esetleg elmulasztottak volna az újabb "nagy égi randit".
. a Hold, a Vénusz ( ő a fényesebb "csillag"), és a Jupiter valamint a már Galilei által is megfigyelt  Jupiter négy nagyob holdjából ( Io, Európa, Ganimédesz, Callisto) ...három. (...egyébként eddig az óriásbolygó udvartartásábó 63 holdat fedeztek fel, de ez biztos nem a végső szám. valószínűleg fognak még találni a továbbiakban is pár apróbb - cseprőbbet belőlük.)
Utóbbi csöpségek a jobb szélső kockán láthatók sorjában egymás mellet, (egyikük... meg nem mondom melyik az a mamlasz, sajnos az apja köntöse mögé bújt szégyenlősen a fényképezés elől. Na majd legközelebb!  Érdemes tiszta időben próbálkozni a szemrevételezésükkel, már egy átlagos bolhapiacon kapható 10-12 szeres nagyítású turista vagy katonai távcső is alkalmas e célra. )

az Hold viszont nem bújkált, bedobott mindent hogy jól nézzen ki a fényképemen. Megvillantotta halovanyan az ilyenkor  "újholdkor" (főleg a városi fényszennyezett körülmények között) ritkán mutatott "sötétebb arcából" is. Talán nem mindenki tudja, hogy ezt a sejtelmes erotikus megvilágítást a Föld által rátükrözött Napfény okozza. Bolygónk ilyenkor úgy  múködik mint a fotográfusok  nagy derítő ernyője.


ha megengeditek (ha nem) még egy apró amatőr csillagász trükk ide a végére:
...sokszor vitatkoznak össze az eget "csupán" a szépsége miatt fürkésző nem szakmabeliek, hogy épp új vagy fogyó Holdat látnak.
(én a bátyámtól tanultam a szupertitkos módszert még gyerekként, jó jöhet akár csajozáskor pasizáskor. lehet vele "villantani" a másik félnek.)

...na a lényeg :  ha Hold karima épp része "C" betűt mutat akkor fogy (azaz "C" elejű szóval  "CSÖKKEN")....ha viszont "D" betűt formáz akkor növekszik. (Jusson  majd eszetekbe a "DAGAD" szóról!)

egy falfirka...

"Azóta vagyok vallásos, mióta rájöttem én vagyok az Isten."

...ezen addig tudtam csak röhögni, még (valahogy) tényleg vallásos nem lettem....azóta  már csak magamon röhögök.
(szerencsés lehetek, vagy mi... mert egyre gyakrabban.)

sodrófás rétes

konyhai kontárkodásaim során kétes értékű (otthoni és néha talán  itteni) gasztronómia sikereim titka, hogy soha nem rakom túl magasra az a bizonyos képzeletbeli lécet, (ez sajnos az életfilozófiámat is tükrözi.) viszont hogy ennek tényéről eltereljem az aktuális célközönség ( család és olvasók) figyelmét mindig próbálok a megfelelő körültekintéssel alulvállalt szint felett, valamilyen látványos technikával átlendülni (guruló és hasmán – ha még jól emlékszem az iskolai torna óráktól)… 
magyarán egyszerű kevés (f)elsülési kockázattal járó de végső kinézetre viszonylag látványos dolgokat próbálok bevállalni.

az igazán "szakavatottak" persze biztos észlelik, hogy mindez  nem gasztronómiai  szakírók által is jegyzett, különleges magasságban történik, de ők általában „jófejek” és soha nem teszik ez szóvá...és ez így van jól.

egy ilyen könnyen de szépen „megugorható” tétel az itt következő, a paprika tévéből ellesett, "gyúrott rétes" is. 
a rétes elkészítésének (ahogy én látom) a megfelelő összetétel ismerete és abból származó  tészta  szakadásmentes nyújtása a kritikus pontja. ez már megfelelő szaktudást érzéket és önbizalmat és türelmet igényel.  így ebbe én még nem mertem belevágni.  
…a boltban vásárolt rétestészta is szóba jöhet, de az meg nem már annyira (de annyira) nem kihívás,  – ...hogy ez előbbi "költői" képnél maradjak – mintha már léc se volna a magasugró előtt.
ezért örültem meg ennek a (fent már említett tévé csatornán) hallott receptnek. ismeretlenül is kézcsókom az azt bemutató idős néni munkás kezeire  ezt ott megosztotta széles közönséggel. … ez úton is megkövetem érte hogy a nevét nem tudom de, mivel nem elejétől kapcsolódtam be az adásba. Ha a műsor ismétlésébe majd esetleg "belefutok" ígérem megjegyzem és  utólagosan ide fogom írni.

GYÚROTT RÉTES


Hozzávalók:

- 25 dkg liszt
- 3dkg zsír
- pici só
- egy tojás
- két evőkanál ecet

...ezeket (KIVÉVE A ZSÍRT!) a szokásos módon jól összegyúrjuk. 
a megfelelő rétestészta állag eléréséhez ha még hígításra szorulna langyos vizet használhatunk. (de csak óvatosan adagoljuk, inkább töbszörre!)
… a tésztát gyúrótáblán kinyújtjuk, majd a zsírral megkenjük (a zsírt rálehet kenni hidegen is mintha valami gigantikus zsíroskenyér lenne…én felolvasztottam és szilikon ecsetemmel vittem fel…mert annak már olyan alkotó művészes fílingje van.)
...aztán az egészet feltekerjük így ahogy a képen, és akár egy konyharuhával letekarva 15 percet pihentetjük.
- ha  már hagytuk negyed órácskát szusszanni négy részre vágjuk. 
megjegyzem,  valójában  nem ezzel a képen látható késsel esett meg a eset...csak ezt a késem már nagyon szerettem volna bemutatni Nektek. annak aki nem annyira jártas bicskaügyekben annak mondom csak el, ez egy ún "pillangó kés", bicska gyűjteményem eddigi legdrágább darabja tizenhatezerről volt leárazva nyolcra mikor tavaly rászántam magam hogy már vagy huszadszor megnézve a kirakatban megvegyem a késesnél. a feleségem remélem nem olvassa, mert ebbe elflejtettem beavatni.( de  megérte..nagyon jó kis formátumú kiváló anyagú pengéjű darab.)

no
...ezeket,  már mind a négyüket, egyenként kinyújtjuk, ( "jó vékonyra") nagyjából a képen látható lekerekített sarkú négyzet formára.
középre egy vastag csíkban felhalmozzuk a tölteléket, 
majd a két üresen hagyott szélét egyiket a másikra ráhajtva lezárjuk a tölteléket. nem tekerjük fel, csak egymásra hajtjuk!
...végül a végeit belülre betűrjük (biztos kitaláltátok, hogy ne folyjon majd ki a sütése során a massza.)
így mehet a tepsibe. a néni a tévében nem mondta de én az ilyen jellegű dolgokat meg szoktam kenni, a sütés utáni fényes felület miat egy tojásból és tejfölből kevert speciális keverékemmel (egy is egy korábban  ellesett paprika tévés trükk)
a sütés ajánlott ideje  kb 25 - 30perc.…( mindig leírom: nem tudom hány fokos sütőben…mindig felfűtöm a sütőt miközben még a tésztával töltelékkel „mapetkodom” …aztát mikor beteszem a tepsit leveszem legkisebb lángra…(„lassú tűz”)
a képen látható hármat egy kicsit elbénáztam. nem volt még tapasztalatom és túlsütöttem, (mentségemre szóljon: ők voltak az elsőszülötteim) ezért frissen még  nehéz volt szeletelni, ( a túl sütött tészta törékenysége miatt ) de aztán másnapra szépen felpuhult a tölteléktől…és így is elfogyott.

TÖLTELÉK:
leírom amit én csináltam…de ezt lehet szabadon ízlés szerint variálni. (mákkal, káposztával...mint bármilyen más rétest.)

Hozzávalók:
- 1/” kg túró,
- 1 citrom reszelt héja,  
- 1 tojás sárgája,
- csipetnyi fahéj,
- vaníliás cukor,
...mazsola ha szeretjük akár egy csomaggal.- apróra kockázott vagy reszelt alma ( nekem rendelkezésre áltt egy őszibarack konzerv is – zutty az is bele aprítódott),
…és cukor
ízlés szerint ( nem írok mennyiséget,  tegyen bele ki-ki annyit amennyire   édes szájú vagy édesszájúak azok akiknek szánja)
–   utóbbi okból kóstolgassuk rendszeresen a masszát  miközben összekutyuljuk … ez az egészben a legjobb…(néha nézzünk elmélyülten a semmibe  , és hümmögjünk hozzá…"hmmm…hmm azt hiszem így jó lesz"... ez  még élvezetesebbé teszi az egészet.)


ALTERNATÍV TÖLTELÉK
a belevalók elosztásánál kicsit  vastagon raktam az első háromba a tölteléket… így a negyedikbe már nem jutott  

...hirtelen ötlettől vezérelve…apróra kockáztam egy nagy fej lilahagymát mintha pörköltbe szántam volna és a hűtőben fellelhető lecsó kolbász, szalonna és mindenféle a gyerekek által el nem fogyasztott gyanús állagú felvágott maradványokat (szintén  jó felaprítva aprítva) egy tojással összekevertem és azt raktam bele…a fiamnak nagyon bejött (lásd a legfelső szóló rétest ábrázoló gif képet…kb. ha ilyen a színe már jó, nem kell annyira sütni mint az előző képen azt a hármat. őket mint már írtam rutintalanul (egy órán át) kicsit "túlsütöttem".)

"kukuriku török császár..." akarom mondani: boldog nőnapot!

"...szívd fel begyem a a napot" rikoltotta el magát  a gonosz vaskakas a minap,  óbudán a lajos utca 158.-as számú ház  tetején. (történt mind ez egész pontosan: két hete,  csütörtökön, ha még emlékeztek rá az első "tavaszgyanús" napon) a gaz  ármánykodó  fortélyos manővere látszólag  célt  is ért , láttuk, tapasztaltuk visszatért a  tél.
...de aztán  mivel a rossz  tartósan soha nem diadalmaskodhat, (amerikai filmben és ebben a blogban biztosan nem,). a sötétség most is  elnyerte méltó büntetését.
mint az, a szemfüles házifotóriperterünk által dokumentált fényképen is  látható a  telhetetlen fémszárnyas a rengeteg belső fényt  valószínúleg nem tudta a csakráiban megfelelően eltárolni, és ettől aztán csúnya heregyulladást kapott. ...amibe annak rendje és módja szerint  szépen  bele is pusztult. (ahogy..."úgy  kellett az neki."
így  "az szép fényes  nap" megszabadulhatott sanyarú fogságából, és így most általam üzenheti Nektek: 
" -örüljetek és örvendjetek!...  mert mégis csak meg lesz tartva az idén is  a tavasz." :)

a négyszázkilencven forintos primula helyett ezzel a szép és felemelő történettel szerettem volna a mai  nap  megörvendeztetni a hölgyolvasóimat...

...nagyon szép és boldog "nőnapot" kívánva Nekik, nem csak a mai napra, hanem maradék összes többire  is az év folyamán!  ;)



de, hogy virág nélkül azért ne maradjatok, kérlek  fogadjátok el "ezt" a tavalyit! még mindig  megvan és szerintem egészen friss. :)

requiem

...éjfélre már szimpatikus mód kiütöttük magunkat. 
apámék nem voltak otthon.  valami ismerősükhöz mentek, pedig nem volt szokásuk, de most elmentek. a többi velünknyomulós haver nem tudom merre volt épp… nem emlékszem, nem is lényeges. egy biztos nekünk akkor,  (mint általában) éppen megint nem volt csajunk, hát jobb híján együtt múlattuk az időt.  magányos szíveink férfibánatából formálva jogot,  hogy nyakára hágjunk  a karácsonyról maradt családi  piakészleteinknek.(„háromcsilllagos" brandy , házi bor. törley, hubertus stb…ha jól emlékszem.)
hobót halgattunk az  akkor nemrég vásárolt "legelső saját" magnómon, amire nagyon büszke voltam.  akkor még újdonság számba ment rajta a vörös ledkristálysor amely ütemesen gyújtogatta magát ahogy a zene diktálta. 
… tizenegy után valamikor felvettük a rádiókabaréból az akkor nagyon futó, és kedvelt markos-nádas-bonc paródiák legújabbját…és éjfélkor a még megmaradt pezsgővel koccintottunk a küszöbön álló nyolcvannégyes évre. (nekem nem sok jót ígért...már tudtam, hogy májusban másfél élre bevonulok határőrnek.)
aztán a himnusz után megtanácskoztuk,  hogy  azt a szégyent és gyalázatot, miszerint az eddig elfogyasztott alkoholos italok, semmiféle hatással nincsenek  ránk végre kezelnünk kéne. ...mert ezt aztán már tényleg nem lehet józanul kibírni… és mivel kemény rockersrácoknak önminősítettük magunkat, és a cím kötelez, tennünk kellett valamit.  felkerkedtünk hát és  "gömbire" a tacskókutyámra hagyva hátra csapot papot  átvonultunk az a település egyetlen nyitva tartó vendéglátó egységébe. ott ilyenkor a hagyományosan zártkörű belépődíjas óévbúcsúztató banzáj volt folyamatban – de tudtuk, tizenkettő után  bárki bemehet már, akár  az „utcáról is”. 
…a pultnál vadul „ bujékolva" körbecsókoltunk  férfit nőt válogatás nélkül, aki  olyan  tompa és elővigyázatlan volt, és jöttünkre időben nem oldott kereket.
...fizettünk egy kört "hosszúestyi" pista bá'-nak..."bmagdi" általános iskolai szerelmem ott támaszkodó atyjaurának is...a soha visszanem térő a lehetőséget kihasználva végre megvallhattam a lánya iránti egykori olthatatlan szerelmem, amelyet  egykoron magdinak magának sosem mertem megvallani. (pedig  komoly szellemi energia, tekintélyes mennyiségű, de kizárólagosan a fiókomnak íródott líra is fűződött ehhez a  kapcsolathoz.) ezen aztán az én cimborám is felbátorodott és ő is valami hasonló nyilatkozatot tett az öregnek.. valószínűleg ebből származtatható örömében "majdnem közös apósunk" is visszahívott minket egy rundra.
...és így csendesen, újabb és újabb köröket fizetve,  kb. egy órára átkeltünk még perkop, úgy négy öt deci lánchíd konyakon…(az otthoni brandy után amit akkoriban szintén konyaknak minősült nem kockáztathattuk hogy keverjük az alkoholfajtákat – mert féltünk a másnaptól.)
…ekkor  úgy döntöttem hogy táncolni fogok. egyedül. mert táncolni igazi férfinak  csak egyedül az igazi (ez főleg igaz ha az igazi férfinak nincs kivel táncolnia.)
ő nem tartott velem. valami magzatkori trauma  vagy genetika szarság miatt (úgy mondták a faluban: a szülei, apja is anyja is elég sokat "szívtak"  mindig is. ami biztos  ott hagyhatta  lenyomatát a fogantatásába vagy embrionális korszakába...vagy inkább mind a kettőbe,) születésétől kacska volt a lába. egész életén át bottal,  ferdén és fel-le is kacsázva járt mint egy csapágyas excenter. végeztek ugyan rajta egyszer,  tizennégyévesen pestetenegy korrekciós műtétet, aminek volt is eredménye:   közel egy évig félre tehette a botját és ami annál  rosszabbra, mankóra szorult. 
...én produkáltam magam, időnkét akrobatikus zunanásokat iktatva a koreográfiámba. amennyire emlékszem a   táncospárok akikre rá-rá tiportam nem túlzottan örültek. (...pedig úriembermód mindig elhézést kértem.) (elég sokszor kellett.)
a tenyérnyi, táncparkettnek elszeparált vendéglőrész szélén ült le egy asztalnál egy megüresedett székre. orrát fejét lógatva egy idő után úgy láttam megtörten. ezt nem állhattam, hát évköszöntő indiántáncom közben arra vettem a járást és   szívem túlcsorgó baráti szeretetével arányosan istenesen hátbaverve  tudakoltam: 
„- mi a picsa bajod van öcsém?” ("öcsémnek" szólítottam, ő meg "bátyónak". ami a tiszteletének egyik megnyilvánulás  volt. ez  ki is járt nekem,  mert bár egy évben születtünk, közel két hónappal előbb kezdtem telibedolgozni az akkor még kizárólag liberó nélküli világ, mosható vászon pelenkáit.)
…valamit megtörten gurgulázott. háromszor is megismételtem vele, mire képes voltam valamit ebből dekódolni:  
„ - nem látok jól…nincsen meg a szemüvegen”.
„- nem már te nagyon hülye !”…próbáltam a füléhez hajolva a zene helyett szolgáltatott diszkódübörgést túlüvölteni,
„… ott van az orrodon baszod!”
bánatos szomorú-ló tekintetével zavartan, hitetlenkedve nézett rám...hogy szavaim igazát bizonyítsam neki egy szélesre kordinált mozdulattal, amelynek ütközőzónáját a mutatóujjam hegye képezte ráböktem a szemüveglencséjére… 
a töménytelen töményfogyasztásunk ellenére még működhettek bizonyos fájdalom reflexei mert elkapta  fejét. kis híján kitoltam szemét, ( talán a balt.). a szemüvege az orrán volt a lencse viszont valahol, valamikor az est folyamán, ahogy ott ült kiesett belőle. én meg annak a helyén (oldalról nézve mint valami parafenomén az üvegen) átnyúltam a lyukon bele a szemébe.
aztán az eltünt féloptikát kerestük a hátra lévő időben. ...asztalok alá bújva, lábak között  de nem lett meg.  a táncolók  (nem kizárt,  hogy fergeteges szólóm közepette  pont én) jól elrúghatták.
...csak hajnalban,  mikor már megritkult a vendégsereg találta meg margit, a valahonnan szabolcsból ideszármazott takarítónő.  diadalmas arccal mutatta fel mint valami ritka gyéméntot: 
"- neé mán, megvan e'!". csodával határos módon alig némi karcolással a felületén partvisozta elő az egyik sarokból, amiért nagyon hálásak voltunk neki. egy martinire  is meghívtuk (mert azt kért) és miközben "fogyasztott",  hálánk megtetézendő, ügyessége, szépsége és erotikus kisugárzása dicsőítő énekébe kezdtünk. margit ezt ugyan szabadkozva fogadta, de láttuk jól eshetett a  kis lelkének, mert a miénknél valamivel tehetségesebben  serkenő bajuszkája alatt, időnként ábrándosan elmosolyodott...később előkerült a férje lajcsi is, aki nagy balhét csapott.

... reggel valahogy hazanavigáltam magunkat és sikeresen borítottam be a sezlonra, a szobájában amit „mami”- val a nagyanyjával közösen lakott.  …nekem akkora már borzalmas migrénes fejgörcsöm volt.  azért is igyekeztem   öreglány  azt még megsokszorozó szemrehányó tekintete elől lesunyt szemmel, mielőbb eliszkolni. (szó-szó: égett a pofám, mert csak úgy engedte el velem mint „megbízható emberrel”  hogy esküdöztem..." odafigyelek majd rá" és nem hagyom sokat inni.)

sok-sok emlékem van még vele azokból az időkből …és senkit ne tévesszen meg az előző történet - józan kategóriás  több mint piálós, de most valamiért  ezt kellett megírnom. 
osztálytársak  voltunk, és cimborák, az esküvőmre is eljött. 
…. áprilisban lett volna ötven. utóbbi két három évben nem láttam... tegnap megint találkoztunk. csak miatta tankoltam és mentem le ("otthonról haza") vidékre. a a számítógépem memóriakártyájára  szánt dugipézemből virágot vettem.
ott várt a ravatalozó előtt. (legalább is azt állították ott van a kis  üveg vitrin mögött abban a csillogó fémköcsögben.)
egyedül maradtunk, mert szokásom szerint késtem és  a többi hozzátartozó a temetési szertartás előtti,  a lelki üdvéért mondatott szentmisén volt odaát a temetővel szomszédos templomban.
...kicsit távolabb néhány  régről ismert öregedő "arc", akiket egy kivétellel  sikerült beazonosítanom, nevetgélt valami idétlen faviccen.

esti mese.

medve bá',  a "vén hóbortos" aki „buksi láncos medve” címet  is elnyerte már valamely alkalommal,  sors és kortársától egy hasonlóan viharvert öreg  vitorlamestertől,  kétszer is megpróbálta a profi táncosoknak is szinte lehetetlent,  hogy  eltáncolja a méhek   őt egész életében lázba hozó   utánozhatatlan méztáncát.
mert ha hiszitek ha nem a medvék szeretnek ám táncolni. az emberek persze nem gondolják ezt róluk. otromba szőrös jószágokat látnak csak bennük  akik ormótlan mód billegnek és cammognak jobbra és balra…de a medvék ott benn gyönyörűnek képzelik magukat, és mikor táncolnak úgy érzik  ők is fenn szálnak  mint a hattyúk (és szálnak is!)…a vén dörmögő is így van ezzel… néha  mozogni kezd a lába,  gyönyörűséges táncot álmodva  és várja  hogy megjöjjön a zene valahonnan mint egykor  zorbásznak a görög véndor cirkusz grizlymedvéjének.
sokan csak megmosolyják a ketrecről,  láncokról megfeledkezett vén habókost, mások figyelmeztetni próbálják: …”fejezd be komám!” nem vagy te fred aster… és a ketreced nem a broadway" de ő azért csak táncol tovább.

megint másokban indulatokat kelt.  bántja a fülük  a disszonáns hangokból álló brummozümmögése,  keveredve a lánca hangjával amiről ilyenkor nem vesz tudomást.... vagy tán bosszantja őket a látvány, komolytalannak gondolva illúzió rombolónk az alktához végképp nem illő   szűnyoghálóból eszkábált fátyolszárnyacskáit amit ilyenkor ziherejsz tűvel az illúzió kedvéért kócos bundájába szokása erősíteni.

a minap is   magára haragította valami ilyesmivel, barátját a "szépséges angyalokkal táncolót"…

...mikor aztán tegnap  betért a táncos lány  kastélyába az egy fergeteges videofelvételen végtelenített flamencóval fogadta, amelyben egy dalát és táncát   kemény toppantásaival és a kasztenyetta  határozott  csattogásával nyomatékosítva  tette helyre az öreg tenyeres talpas jószág bolondériáját… tán így akarva saját maga, vagy világ tudtára hozni valamirevaló medvének ne a  méztáncon járjon az esze…inkább próbálja magát a mézet magához édesgetni. ..de hát mackó bá… tudhatná aki valamennyire ismeri  sosem volt az a…valamirevaló medve.  igaz ő is megadja "ezerszázalékosan" azt ami jár ennek a világnek…(adózik istennek és császárnak, hagyja hogy orrába lácot fűzve mindenféle  hitványak vezessék, gyereket nevel, devizahitelt fizet, fáj neki ha mindennapok ezer halála jut eszébe....de ha mikor végre szabadon behunyhatja a  szemét, a helyett hogy csak elszunyókálna szereti méhecskének képzelni magát. ő már csak ilyen indentitás zavaros brummogó. idealista idényálmodozó. szerelmese a szárnyasnépnek…méheknek, madaraknak, szitakötőkrnek vad víziszárnyasoknak és a kerti, télvíz idején cipő nélkül maradt cinegéknek...de az angyalok tánckarának is ahová az őt ímígyen megintő  barát is tartozik
ezért  kicsit fájlalta hogy pont ő nem érti a  szándékét gondolatait.   morfondiírozgatott még azon is,  hogy "micimackó bezzeg"…neki  róbert gida nem látta volna el így a baját. az legfeljebb csak kicsit meg kócolta volna a vödör nagy kobakját  és beérte volna annyi megrovással is: „öreg csacsi medvém!…már megint hülyeségeket zagyválsz."

…de aztán újra és újra nézve égi kastély  úrnőjének  szenvedélyes táncát, megtapasztalt  küzdelemről életről és halálról, fájó vágyakról  megkapott és meg nem élt szerelemről...és végül is elbűvölte őt, és boldog volt hogy hajlott kora ellenére még ekkora érzelem hullámzásokat tud ébreszteni az angyali fehérnépek szívében…(ha nem úgy, … mint abban a soha nem is létezett daliás időkben) hát csak  így...

...és már boldogan tért nyugovóra, és nagyon szépet álmodott... benne mindenféle pajkos égi népekkel csintalankodott megint, mint egykor sohanapján .
jó éjszakát nektek is! álmodjatok ti is hasonló szépeket...és holnap legyen a mi mackónk  majd a ti vendégetek!

"blog, amely mosolyt csal az arcunkra..."

...a posztom címe az én "műfordításom" az alább mellékelt kép orosz nyelvű szövege alapján.  bocs ha túl szabadra sikeredett...mindig is gyenge voltam oroszból .
a képen látható mackó és napocska "mosoly csalt" az én arcomra is mikor  vadlibától megkaptam ezt az  "add tovább..." típusú  vándor díjat amihez a  következő teendők tartoznak-
" - megköszönjük,
- kirakjuk a blogunkban
- írunk magunkról 3 dolgot,
- továbbadjuk 4 bloggernek."

...hát akkor haladjunk sorjában:

"- megköszönjük" : ez még tán fog menni: köszönöm vadliba......hogy van még olyan akinek mosolyt tudok csalni az arcára.meg kell becsülni ezt a ritkuló emberfajtát. nekem már fogyóban van, az ez  emberbázisom...épp ma délután kaptam valakinek a halálhírét, aki valaha mikor évtizedekkel előtt "együtt nyomultunk"  szintén jókat nevetett mindig (az akkor se jobb) kacska favicceimen.

"- kirakjuk": - nosza megtörtént.

"- írunk magunkról három dolgot":
itt felrúgom a a szabályt...most hogy díjazott lettem, kicsit lazítok. úgy is csak magamról írok folyton. még a pogácsa receptjeim csak rólam szólnak burkoltan...most hogy díjazott lettem, legyen az a prémium hogy kivételesen nem írok magamról semmit. (remélem ez azért rám vall. :)
"- továbbadjuk négy barátnak" (aki...az előbb nem írtam oda: minket szokott mosolyra fakasztani).

itt is szakítanék a hagyománnyal. nem az együttröhögős blogcimboráinak küldöm. nekik elég áldás vagy tán átok az én komment medve avatárom, folyton odatolva a  képét hozzájuk.  inkább két fiatal "bloggyerekemnek" adnám tovább akiknek úgy érzem mostanánban nagy szükségük volna egy kis mosolyra, hogy végre mosolyogni lássam majd őket is: puppyluvnak és papírcsónaknak
...és persze donj is vigyen el egyet.  lehet ő, másik két díjazottammal szemben  max annyira van  ráutalva erra az  én "mosolyimportomra" mint milliomos gyerek a vállalati télapó auchanba beszerzett  akciós szaloncukrára,...de mint  itteni gyerekemnek,  alanyi jogon neki is jár. (ha akarja, ha nem.)


vannak persze szomorú "felnőtteim" is akiknek, biztos jót tenne valami hasonló,  de a korlátozott példányszám miatt nekik továbbra  is  be kell hogy érjék majd az  én feljebb említett ( itt oldalt látható) teddymackómmal...majd azzal zaklatom őket továbbra is (ha kell, ha nem).

a "most" élménnyel kapcsolatban…

…van valahol egy könyvem, (de „most” persze nem találom) amelyben olvastam ezt a gyakorlati módszert a  sokat emlegetett "most" megragadására.

Valamelyik keleti, szellemi irányzat kolostorában a tanítványok végzik a napi teendőiket (a köznapi dolgokat: takarítás, kerti munka tanulás de akár meditációt...stb)… a mesterük néha napközben észrevétlen megjelenik mögöttük és a bambuszbotjával rásóz egyet a vállukra. Nem túl fájdalmasat, de azért odaver…
…és közben azt kiáltja:
- MOST!…(... mi a problémád - mi bánt - mid fáj mi nyomaszt mitől félsz ?)
Szó-szó a technika első hallásra kissé drasztikusnak tűnik (szó-szó másodikra is). De lényege pont a váratlan villámcsapás szerű, apró sokkhatás amit így viszonylag könnyen el lehet érni. Ez az ami a mester által kellően ütemezve, az ütés csattanásakor,  „abban a pillanatban”*  hozzá segíti a tanítványt kizökkenni a saját időillúziójából.
… és ha ez az időzítés sikeres: abban a helyzetben, akkor,  csak egy kimondatlan válasz létezhet a tanítvány részéről: 
- :) „most?...semmi”(... "most"semmi problémám nincs-semmi sem nyomaszt-semmim se fáj...stb.)
A pillanatot* azért tettem idézőjelbe, mert nem túl szerencsés kifejezés  arra "dologra" amit mi keresünk, (de nincs jobb). …mert az időnek bármennyire is rövid intervallumát akarjuk is érzékeltetni vele,  magában hordoza annak bizonyos, mérhető kiterjedést is... és amit ezzel a speciális technikával itt megcélozni kívánunk,  az már maga az  időtlenség.

nem szükséges hogy ezt gyakorlatot otthon feltétlen rekonstruáljuk, és házastársunkat szüleinket arra biztassuk…napközben partvisnyéllel, a sufni építésből megmaradt tetőléccel közlekedve, tegyenek öntudatra ébredésünk véget valami hasonlót. szerintem elég ha odaképzelve magunkat a tanítványok helyzetébe…megpróbálunk az általuk átélt élményből megcsípni valamit. (én azzal áltatom magam, hogy kicsit sikerült.)

…persze ez még messze nem a „most élménye”, csak valami  szegényes vetület féléje. Mint valamely bonyolult alakzatot az árnyéka, ez sem adhatja vissza azt, de  közelebb vihet a megértéséhez, (már emennyire ezt állítólag érteni lehet.) ...el kezdhetjük majd kapisgálni, annak időntúliságából, amelyben (mondják) nem léteznek problémák, nincsenek fájdalmak, vágyak, és  kicsit megérezhetjük a most boldogságát (?). Ez (valószínűleg) nem azonos a köznapi boldogság elképzelésünkkel. "Az" a teljesült elvárásainkkal kapcsolatos, ez pedig az elvárás nélküliség  „ürességéből” adódik.

Ez az "üresség" véletlen sem tévesztendő össze azzal a kiégettség érzéssel amit mi „általában” annak hívunk (az egyik a  kiürült boros flaska fájdalmas űr érzete a másik a feltöltésre váró ólomkritály kancsó készenléti állapota. )


…még szombaton, miközben ezt a "dolgot" fogalmaztam (majd mára elnapoltam) egy Balogh Béla előadást töltöttem le. Belenéztem az elejébe és ott pont valami egybevágó dologról hallottam tőle a vágyaink elérésekor érzett pillanatnyi boldogság érzetettel kapcsolatban. 
Az mondja: az a rövid idő amit eufóriaként élünk meg valamely megvalósult álmunk célunk elérésekor az "őröm" , tképpen nem más mint az elért cél vágyérzetének megszűnte. Az a pillanat amikor már nincs a vágy, és még nem volt idő, („nem volt idő”  mert ennek az ún. „pillanatnak” "ott" szerintem nincs időtartama.) hogy az újabb vágyak, pontosabban azok a vágyak, amelyek eddig el voltak a domináns vágy mögött nyomva és eddig háttérbe szorultak, a régi "most" megszűnt helyére betódulhatnának...

____________________________________________________

…visszaolvasva ezt az egészet, nem tudom segítettem e ezzel  „pár sorral” valakinek is,  annak értésében amiben szerettem volna.  (én mindenesetre „jólelvoltam” amíg megírtam)…legközelebb ígérem már tényleg valami könnyebben emészthető dologgal jövök. mondjuk egy képes ( mert képes vagyok ilyenre is) siker- vagy legalább félsikertörténettel (a nem is olyan rég üstökös csóvájaként felfénylő, de aztán álló csillagként tovább ragyogó gasztronómiai pályafutásom diadalmas jelenkori szakaszából.)
___________________________________________________

_____________________________________________________

Más. Remélem nem mulasztottatok el szombat este az égre nézni! Ha így történt,  nem vagytok  bulvár  véget a mellékelt  képekre rászorulva.  Mert akkor közvetlen, saját szemetekkel   láthattátok a kacér Vénusz asszonyságot amint  a vén himlőhelyes pofájú Holddal pajkoskodott. . Nyomon követhettétek, amint ez a  buja némber nem átallotta  az amúgy is  kéjsóvár matuzsálemet,  annak  intim szférájába hatolva egész álló este folyamatosan gyönyörű fényű testének szexuálvizuális ingerével bombázni.
Testi kontaktusra tudtommal végül nem került sor köztük. De gondolom csak azért nem,  mert a furcsa ízlésű, kétségkívül  perverz  beállítottságú hölgyemény apukája, (a  még mindig daliás megjelenésű Jupiter ) folyamatosan ott  leskelődött, beavatkozásra készen, az egész estét betöltő  "szerelmi légyott" helyszínének közvetlen közelében.

még az előzőekhez

guggolós borokról szerintem mindenki hallott.(azoknak a jófajta vidéki borféleségeknek a  gyűjtő vagy márka neve ez, amivel ha a barátságos és vendégszerető házigazda egyszer megkínál valaki jóravaló lelket, máskor az guggolva oson majd el az ablaka alatt, nehogy véletlen újra behívja és megkínálja belőle).

én bort nem termelek, helyette guggolós posztjaim viszont  gyanítom vannak.(az sincs kizárva főleg olyanok  vannak többségben .) nyakatekertségeim amelyek után a szélesebb olvasóközönség valami hasonló módon közlekedhet a blogablakom tájékán, mint a guggolós borral egyszer megvendégeltek.
ilyesmi besorolást  feltételezek az előző  bejegyzés után is. ...de gondoltam ezt a kis maradék löttyöt, ami egy komment kapcsán még eszembe ötlött, utánatok öntöm még. ki az "ablakon" át , megkockáztatva, (vagyinkább remélve) hogy eltalál valaki boldogtalan erre kóborlót. ...már csak azért is: ne "zíteredjen" itt nálam  még tovább  palackban.

egy feketebóbitás kommentcinege előző bejegyzés-béli megjegyzéséhez:

"szerintem megérkezni is jó.

És boldognak lenni sem mindig muszáj. De nem árt. Viszont a szomorúságnak is meg van a maga helye / ideje / létjogosultsága."

... én úgy hiszem minden pillanat(unk) megérkezés. pontosabban: minden pillanat(unk)nak megérkezésnek kéne lenni. mert hová máshová (és mikor) érkezhetnénk mint ide (és most). a jövőbe nem lehet megérkezni, mert (mint  itt az előzőekben már egy hiteles személyiség által bebizonyítást nyert :) a jövő , a jelen fikciója.

"...megérkezésnek kéne lenni". de nélkülünk nem lesz az

mert "rébusz bácsi", az itt futtatott öreg dilettáns fotográfus példájával élve :
hiába a nap vagy erős fényű lámpa által tökéletesen megvilágított téma, hiába van a kezünkben  legtökéletesebbre csiszolt zeis fényképező  lencse a ...ha nincs a megfelelő helyen  egy ernyő,  (fényérzékeny film vagy szenzor),  a fény  lencsén  csak elszáguld a végtelenbe vagy  fényfoltként végzi valahol a falon. nincs orgazmus, nincs megtermékenyítés, nincs fénykép elmarad a csoda.

...a "most" mintha meg se történne . (mert meg se történik.)

nem elég a hely (most) és az idő (itt) kell hozzá, hogy mi is  (helyzetbe hozva magunkat),  képesek legyünk észlelni, amint végbemegy.

na jól van. "ennyi. és ne tovább". távozhattok. azt hiszem ennyi most elég vó't.

"Ha nem változol meg, örökre boldogtalan maradsz."

ez a poszt eredetileg kommentnek indult, aztán kicsit kihízta magát. vadliba cikkéhez íródott. ide linkeltem alább. de az után olvasva sem garantálhatom hogy érthetőbb…de azért egy próbálkozást talán megér.vagy nem. (...de az biztos.)

http://vadliba.freeblog.hu/archives/2012/02/01/Orokseg/

Figyelem! Ezen az oldalon időnként, a legváratlanabb pillanatokban fejét felütő zavaros filozofiai eszmefuttatás következik amely megzavarhatja némelyek nyugalmát világnézeti felfogásuk terén. Kérem azokat a kedves alkalmi vagy törzsolvasóim akik nem díjazzák az ilyenfajta szellemei kirohanásaimat e bejegyzést ugorják át vagy nézzék meg a szöveg után feltett a múlt heti hóesésről készült néhány fényképemet

(szerintem)...ha a változás közben nem sajátítjuk el a "változás közben boldognak lenni élményét", (majdnem állapotát írtam - de ez nem állapot mert maga is folytonosan változó folyamat, maga is  változás)...és a boldogság címén valami "fény, és fanfárok az alagút végén" illúziót kergetünk az esélyünket dobjuk el, hogy valaha megtaláljuk.
mint amikor...talán sokunknak ismerős... kisgyerekként bringára pattantunk hogy elkarikázzunk nyári záporok után szivárvány alá...tekertünk, és csak tekertünk egyre..az meg csak haladt illetve maradt hívogatóan mindig pontosan ugyanannyira előttünk.
a helyett hogy ott gyönyörködtünk volna benne ahol épp voltunk. (akár a pedál ádáz tekerése közben felnéztünk volna rá), ha nem csapjuk be magunkat azzal, hogy majd eljutunk valahová ahol majd ennél igazabbul fogjuk megtapasztalni.
ahogy a szivárvány alá nem lehet eljutni, számunkra adott pillanatban nincs hely ahol gyönyörűbb lehet mint ahol „most” vagyunk. (ilyen értelemben) nincs boldogság nincsenek eliziumi mezők nincs mennyország sem. illetve van... ha észre tudjuk venni hogy a kezünket se kell érte kinyújtani. mert mindig velünk van. menet közben ahol vagyunk: a biciklin ülve, a hetes buszon úton a munkába vagy hazafelé...a mindennapi életünkben. ott kéne, hogy megtaláljuk boldogságaink boldogtalanságunk, (boldogtalanságaink) párkapcsolatunk, vagy magányosságunk jólétünk vagy nyomorúságaink evilági sikereink vagy sikertelenségeink közepette...

"az úton lenni a boldogság, megérkezni a halál"...idézgetjük néha  inkább csak öntudatlanul talán félre is értve kerouacot...
...én inkább azt mondanám nincs is más csak az út, megérkezés és halál maga olyen formán nem létezik ahogy mi (általában) beszélünk róla. mert ahogy emlegetjük az egy állapot, állapotok meg nem léteznek, csak folyamatok. folyamatok amik látszólag amik soha nem állnak le befagyás-szerűen, inkább ahogy megtapasztalhatjuk ha ténylegesen megfigyeljük: kifutnak, kihúnynak, elhalnak...valójában más (energia)szintekre tevődnek át. a folyamatból egy pillanatot kiragadni csak fázisfotó szerű trükkel lehet …fényképpel ami nem más varázs a megfoghatatlan kézzelfoghatóságának illúziója.

persze ennek a meglátásában rengeteg dolog zavarhat minket.(és ami zavarhat az zavar is ahogy kell.) töri a fenekünk az bicikliülés, rátaposnak a buszon a lábunkra, épp hizlalja a gyomorfekélyünk az azt gerjesztő seggfej főnökünk, vagy beosztotjaink...elvonják figyelmünk testi lelki, egyéni, közösségi, családi, kézzelfogható és képzelt nyavalyáink szenvedéseink tragédiáink…Nem beszélve a  boldogságot ígérő magunk teremtette és…( a magunk teremtett látszat világ által esetleg már több lépcsősen teremtett) újabb világlátszatok délibábjairól.
én is úton vagyok, mint mi mindannyian…és csak igyekszem pár pillanatra gyönyörködni a szivárványban, és a magam tanulatlan módján nem áltatni magam hogy most ennél gyönyörűbbnek lesz módom megtapasztalni.
néha-néha már–már sikerül…(egy-egy pillanatra)



lehet vitatkozni de…de én ( majd valószínűleg azt fogom válaszolni hogy: most épp) így látom.

...és akkor jöjjenek a fényképek

ajánlom magunkat:

frissen indult, alkoholos irányultságú (főleg) irodalmi gyüjtemény  civil kezdeményezésre...(nem csak aktív fogyasztóknak).

http://borviragok.blogspot.com/

http://motymoty.blog.hu/2012/02/15/felhotlen_alkoholfogyasztas

aztán a fészbukon kaptam még egy ilyen vicces köszöntőt is...

(isten áldja meg érte "csutit" a sógorom asszonyát!) (no most legalább kibloggoltam) ide teszem ezt is, hogy majd alkalmasint kéznél legyen  "házon belüli használatra" azaz tovább küldhessem valamelyikőtöknek ha isten kegyelméből majd ilyen "vén szarosok" lehettek  majd mint én.

tegnap elmaradt a zene és a vers...(pótlás)

...az az igazság  tegnapra terveztem  egy verset, (utaltam már korábban rá) saját előadásban (nem kell felvísítani nem saját termést :D...de aztán már  megint nem sikerült annyit innom, hogy "odáig" elmenjek...úgy hogy így utólag,  ötvenfelettihez illően  (és kellően :) lehiggadva, maradjunk továbbra is az eddig már jól bevált klasszikusoknál. ( József Attila és a Csík zenekar:)